Jelenlegi hely

Ha a pinceajtók mesélni tudnának

Lelkes kis csapat gyűlt össze szombat délelőtt a kapuk-pinceajtók sétára, az Óvárosért Egyesület hívására, ahol néhány mondatban szóltam az egykor virágzó szőlőkultúráról, a filoxéra pusztításáról, a vidám életről, ami egykor a pincékben zajlott vasárnap délutánonként. Néhány pincénél a tulajdonosokkal is beszélgettünk.

2016. október 12., szerda

A városháza előtt találkoztunk az Óvárosért Egyesüle és a kertbarátok baráti kör tagjai, továbbá a Nyugdíjas Polgári Egyesületből és a Történelmi Szalon tagjai közül és eljöttek néhányan. Morvai Ágnes, az Óvárosért Egyesület elnökhelyettese köszöntötte a megjelenteket, majd Ambrusné Eck Mária bemutatta a családi vállalkozásban készült könyvét, amelyben közel 80 kapuról és pinceajtóról a saját készítésű fotói láthatók. Évekkel ezelőtt kezdte fényképezni ezt a számára érdekes témát. Gyakran arra gondolt, hogy vajon hányszor nyitotta meg a gazda a pince ajtaját. Ezután néhány mondatban én szóltam az egykor virágzó budaörsi szőlőkultúráról, a filoxéra pusztításáról és a vidám életről, ami egykor ezekben a pincékben zajlott vasárnap délutánonként.

Sétánk során útba ejtettük a Lomnici köz, a Mátra-, a Csap -, a Kőfejtő - , a Kőhíd -  és a Bor utca pincéit, megnéztük a régi, a felújított és a siralmas állapotban lévő pinceajtókat. Néhol a tulajdonosokkal is tudtunk beszélgetni. Egyikük elmondta, hogy mivel helyi értékvédelem alatt áll a pincéjük, az önkormányzat kötelezte őket az eredeti állapot visszaállítására. A Kisfaludy közben található pincének ugyancsak szépen megmunkált, egyedi ajtaja van. Évekig elhanyagolt állapotban állt, majd az új tulajdonos pályázott az önkormányzatnál és az elnyert pénzből felújította a tetőt. Van rá remény, hogy egyszer az egész pince megújulhat, a szép ajtajával együtt. Egy másik pincén látható dátum szerint 156 évvel ezelőtt építették, de a korához képest jó állapotban van. A Kőhíd utcai épület azonban nem volt ilyen szerencsés. Falai omladoznak, sugaras kiképzésű ajtaja jóvátehetetlen károkat szenvedett. Úgy gondolom, hogy ezeknek az épületeknek, ajtóknak az eszmei értéke sokkal nagyobb ,mint amit pénzben ki lehet fejezni.

Éppen a háza alatt található pincében munkálkodott a már szintén nagypapa Michelberger András, aki elmesélte, hogy először a pincét majd a házat a nagyszülei, Grósz József és Kranz Teréz építtették. Szép monogramjuk a homlokzatot ékesíti. Megcsodáltuk az 1851-ben készült prést is, és bár szívesen hallgattuk volna még Andrást, de még várt ránk két újabb állomás.

A Bor utcában a Halmosi család példa értékűen felújított otthonába kaptunk bebocsátást, amely kívülről a pince egykori látványát nyújtja, belül viszont egy kényelmes otthon. A kedves háziasszony a közeljövőben vendégségbe is meghívta kis csapatunkat

Sétánkat Szentesi József borospincéjében fejeztük be. (Cikkünk róla a júniusi számunkban a 15. oldalon http://www.budaorsinaplo.hu/node/7183 – a szerk.) A vendégfogadásra alkalmas előteret a mai kor ízlésvilágának megfelelően alakította ki az 2013-as év „Borászok borásza”. Érdeklődéssel hallgattuk elbeszélését arról, hogy édesapja szerette volna megtanítani a szőlészetre, borászatra, őt azonban akkor még nem érdekelte.  „Édesapja most büszke lenne a fiára” - jegyezte meg egyikünk, jogosan.

Sétánk nem titkolt célja, hogy felhívjuk a figyelmet a védelemre méltó értékeinkre. Az Óvárosért Egyesület az eddigi kiadványait egy kapuk-pinceajtók témájú könyvecskével szeretné gyarapítani, amihez támogatókat keres.